Zách Felicián titkos nyugvóhelye

Hét méter mélyen hét holttest fekszik  egymás mellett az egyházasbásti templom közepén. Négy felnőtt és három gyerek tetemét helyezték oda  évszázadokkal ezelőtt. Hivatalos szertartást nem tarthatott a pap, halotti levelet egynek sem írtak, a nevüket nem jegyezte le senki, így biztosan senki nem tudhatja,  kik nyugszanak a különös sírban.  A tetemeket a legnagyobb titokban egy éjszaka temették el a kriptában, amelynek falát vastag bükkfákból rakták ki.

 Valamikor réges-régen, amikor a hosszú téli estéken még sokat meséltek egymásnak az emberek, elmondták azt is, kiket rejt az egyházasbásti templom régi kriptája. A szájról szájra szálló monda szerint a magyar történelem egyik legismertebb merénylőjét, a Karancsság egykori földbirtokosát, Zách Feliciánt és családja legközelebbi tagjait temettette oda az akkori magyar király, Károly Róbert

 Uralkodása idején I. Károly erős kézzel fékezte meg az ellene felkelő főurakat, a hozzá hűséges földbirtokosokat pedig bőségesen megjutalmazta. A sokáig Csák Mátét támogató Zách Felicián kibékült a királlyal, amiért  ajándékul megkapott néhány medvesaljai parcellát, amelyek szomszédságban voltak a nógrádi főnemes karancsi birtokaival. Az ajándékba kapott földek lenyúltak a Fóca-patakig, amely annak a hegynek a lábát mossa, amelyre az egyházasbásti templom épült.

A főurak nem mertek az erős király ellen nyíltan lázadozni, de ha egymás között beszélgetve a pazarló királyi udvartartás szóba került, még mindig a kardjukra csaptak. Volt benne némi igazuk, mivel Lokietek Erzsébet királyné valóban fényes udvartartást vezetett, és annak az udvarnak az egyik legfényesebb csillaga mindenképpen Zách Felicián leánya, Klára volt. A lány szépsége, kedvessége megragadta a Visegrádon vendégeskedő Kázmér lengyel herceg figyelmét, aki az uralkodó rokonaként gyakran szórakozott a magyar király udvarában.

Hiába vigyázott Erzsébet királyné udvarhölgyeinek erényeire, a legszebbiket, Zách Klárát - talán ok nélkül - Kázmér herceggel hírbe hozták. A rágalmakat hallva a bősz apa, Zách Felicián kardot ragadott és fenevadként támadt rá a visegrádi palotában ebédelő királyi családra. A hatalmas erejű katona a jobb karján megsebesítette I. Károlyt, Erzsébet királynénak négy ujját levágta, a király gyermekeinek életét pedig csak nevelői tudták testükkel megvédeni. Feliciánt a teremben tartózkodó alasztalnok, Cselénfia János, valamint Pataki János, a királyné egyik szolgája leteperte, a berontó katonák pedig lekaszabolták. Elfogták a kint leselkedő fiát is és lófarokhoz kötözve vontatták végig Visegrád utcáin. Megtorlásként a szépséges Zách Klárának orrát, ajkát és nyolc ujját levágták, így megcsonkítva hordozták végig az ország városain. Felicián másik lányát, Sebét sem kímélték, őt a lévai vár alatt lefejezték. Nem csak Zách közvetlen rokonai, hanem családjának harmadízig való hozzátartozói is halállal lakoltak elrettentésül, hogy más ne kövessen el hasonló cselekedetet a királyi családdal szemben.

A medvesaljai szájhagyomány szerint a magyar történelem egyik legszörnyűbb merényletét elkövető Zách Feliciánnak, valamint fiának és két lányának, illetve további három közeli hozzátartozójának a holtestét a király az egyházasbásti templomban  temettette el. Bást falu határát kimérettette, határköveket rakatott ki. Bástország néven uralkodási területén belül egy új államot hozott létre, hogy a  merénylő és hozzátartozóinak holteste Magyarország határain kívül porladjanak el. A kriptát 1938-ban felbontották, a bükkfa fedőlapokat eltávolították és a lejáratot bebetonozták.

Farkas Ottó tollából