templom

A 18. század hetvenes éveire Egyházasbást a vidék legnagyobb katolikus egyházává növi ki magát. Hozzátartozik mint leánygyülekezet Ajnácskő katolikus lakossága, hisz a falunak ekkorra már nincs temploma, ugyanis a török idők alatt megsemmisült, Almágy – habár van temploma – de parókiája megszűnt, Dobfenék – itt sem egyház sem parókia nincs, Béna, Csoma – sem egyháza sem parókiája nincs, valamint Egyházasbásthoz tartozik Sőreg falu is. Bár itt van templom, de leánygyülekezetként van számon tartva. Kiemelkedő helyen, egy domboldalon áll(t) a falu egyetlen valamire való épülete a templom, melyhez kezdetekben még nem csatlakozott szükségszerűen torony. (Az eredeti templom egy hajós, román stílusban készült épület volt. Ez a templom tette /Egyházas/Bást falut a környék központjává, Itemer leszármazottjainak birtokközpontjává. Első írásos emléke 1290-ből való. „Ab eclesia eorundem que est in honore Beatus Nicolaui”. Jó okunk van feltételezni, hogy a templom még a tatárjárás előtt, vagyis 1241 előtt épült.) Védőszentjéről Szent Miklósról kapta a nevét. Messze a vidéken ekkor még csak Almágyban, Gortván (ez a mai Gortva-puszta Ajnácskő és Balogfalva között), Sárosban, Sőregen és Zabaron van templom. /Egyházas/Bástban a plébánia jövedelmének negyedét 1332-ben az esztergomi érsek élvezi. Ekkor a katolikus plébánosok még nősülhetnek. A XIII. század vége felé a világi papság részéről egy erkölcsi hanyatlás észlelhető, mely a tatárjárás utáni zavaros időszakra és az elfajult oligarchia erőszakoskodására vezethető vissza. Nem véletlen, hogy a Fülöp fernói püspök elnöklete alatt tartott budai zsinat 1279-ben nagyon kemény határozatot fogadott el a katolikus védelem megszilárdítására és a plébánosok az összes papság erkölcsi züllésének megtiltására: …”pap ne tartson házában kocsmát, ne elegyedjék verekedésbe, rablásba, fosztogatásokba, gyújtogatásokba, semmilyen vérengző dologba, hivatalokat ne viseljen, kereskedést ne űzzön, komédiásokat, joculátorokat ne hallgasson, kockát, kártyát ne játsszék, kardot, kést ne viseljen, nővel ne lakjék, egyházi vagyont zálogba ne adjon, ne tűrje, hogy a nép a temetőben vagy a templomban táncoljon, ne tartsanak ágyasokat…” Ebben az időben igencsak dívott a templomokban és a temetőben való táncolás. Sok templom zsiványbarlanggá és zsákmánygyűjtő „teleppé” alacsonyodott. Gyakran ezekben a templomokban koholtak hamis pápai leveleket, a papok pedig gyakran itt végeztek magzatelhajtó műveleteket, s bizony az is gyakran megesett, hogy a papok házassági ügyekben hamisan tanúskodtak, sőt voltak olyanok is, akik lopva és titokban vették fel az egyházi rendet… (G.Kovács Gyula: Egyházasbást története című monográfiájából)