Mária

A történelmi Gömör-Kishont és Nógrád vármegyék választó vonalán Egyházasbást és Vecseklő települések közvetlen közelében, a Básti hegyben található egy nagyon kedves zarándokhely, búcsújáróhely. A Lőrincze patak forrásánál, annak tövében található Szurdokban egy keresztet állítottak és két kis kápolnát építettek. Az egyik fából készült és benne a Verebély- Szentkúti csodatévő kegyszobor másolata előtt tisztelegnek a hívő katolikusok.  A vályogból és kőből készült kápolnában a lourdi Szent Szűz porcelán szobra előtt szombatonként, vasárnapokon és keresztény ünnepek alkalmából imádkoznak a hívek. (Mária egyik legújabbkori megjelenése1858-ban Lourdesben történt. A művészetekben a lourdesi jelenés megán viseli a Szeplőtelen fogantatás = immaculata concepcio – képi megfogalmazásának egyes jegyeit.) A lakosok körében már a múlt század óta több legenda monda járja, mely a Szent életét ismerteti, valamint a kegyhely kialakulásának történetét, kialakulását. Ezekből elevenítünk fel kettőt, idős emberek elbeszélései alapján.

„Vidékünkön élt egy csordás és annak volt egy néma gyermeke, akin az orvosok nem tudtak segíteni. A szurdokban legeltetett az apa és a gyerek nagyon megszomjazott és vizet keresett, de nem talált. Egyszer csak megjelent előtte egy fehérbe öltözött fiatal asszony, arany koronával a fején és azt mondta neki, hogy a patakparton kaparja meg a földet és el fog múlni a szomjúsága. A gyerek hallgatott a szóra és kapargatni kezdett a patakparton, mire rövidesen víz buggyant ki a földből. Ivott a vízből és megszólalt. Az apja örömében, hogy már beszél a gyereke, egy Mária-szobrot készíttetett és oda helyezte el, ahol a Szűz megjelent a fia előtt. Egy jómódú budapesti polgárnak volt egy vak gyereke. Külföldön gyógyíttatta, de eredmény nélkül. Már feladta a reményt, amikor meghallotta a medvesalji forrás gyógyító erejét és elhatározta, hogy kipróbálja fiával. Kocsira ültek és elindultak a Medves alá. Késő délutánra értek a forráshoz. Itt a forrás vizében megnedvesítette zsebkendőjét és megtörölte vele fia szemét. Amint indultak szállást keresni Egyházasbástba sötétedni kezdett. Az apa azt hallja egyszer a fiától: „Édesapám, mi az a világosság amott túl a dombokon?” A gyerek visszanyerte látását. A polgár örömében a falusi bíróhoz hajtatott, elmesélte az esetet és arra kérte, építsen a forrás mellé egy kápolnát, hogy mindenki meggyógyulhasson aki arra jár. Természetesen pénzzel támogatta a kápolna felépülését.