csurgóskút

A falu közepén emblematikus hely a csurgóskút. Azokból a forrásokból táplálkozik, melyek a települést látják el vízzel. Bár szerepe nem oly fontos, mint régen, hisz nem állnak már sorba vödrökkel, hogy vizet merjenek a kútnál a bástiak, de mégis helytörténeti jelentőséggel bír.
Egyházasbást és környéke egyébként csapadékban a járás legszegényebb vidékének számít, és vízben sem gazdag, annak ellenére, hogy három patak is átfut rajta. Ennek oka talaja összetételében rejlik. Az egykor működő vulkánok hatékony tevékenysége következtében erősen megtöredezett, az anyagában összekeveredett földkérge a föld felső részén csak nagyon nehezen tudja a vizet tárolni. Falunk határa dombos, hegyek ölelik körül, így a meredek hegyoldalak melyeknek anyaga meszes, köves és agyagos rengeteg bazaltot és vulkáni kavicsot is tartalmaznak, a csapadék nagy részét nem tudják felfogni, s ezek így beszivárgás nélkül elfolynak. Nem véletlen, hogy a mai Medves hegységet egykoron MEDUS formában emlegették és írták (cacumen montis Medus Bást) s a legújabb kutatások szerint ennek a jelentése: kevésvizű, száraz, aszu, vagyis vízben szegény vidéket jelent. A csapadék évi átlaga 500-600 mm között változik. Az évi átlag 601 mm, a vegetációs időszakban 351 mm. Falunkat három patakocska érinti. A Lőrincze patak (1629-ben mint Lőrincze vízfolyás van említve), mely amint leér a Csomavölgybe már Csoma pataknak nevezték, de mielőtt elérné a Gortvát, Tót rét patakának is nevezik, mivel ezen a földön is átfolyik. A patakocska vizét több erdei és mezei forrás táplálja. Egyházasbást legjelentősebb vízforrása a Fóca patak, melynek vize kristálytiszta s nagyon hideg, természetes vízeséseivel a turisták és helybéliek kedvenc helyévé vált. A Fóca völgyben a patakocska érdekes zúgást hallat, mely a sziklákon lefolyva zuhatag benyomását kelti az arra járókban. Amint a Fóca leér a Mogyoróskúthoz megszelídül. Innentől már Nagypataknak nevezik. Itt a Mogyoróskútnál a múlt században a patakot több ágra vezették s így hozták létre a kenderáztató mocsolyákat. A felső részt Felső mocsolyásnak, az alsót Alsó (vagy Kis) mocsolyásnak nevezték. Itt a Mogyoróskútnál hét forrásból előcsorgó tiszta víz táplálja a patakot s duzzasztja fel. Nagyon sokáig ezek a források kedvenc kirándulóhelyként szolgálták a falu lakosságát. Ünnepkor, főleg május elsején a falu apraja-nagyja itt töltötte idejét. A Nagypatak vizét a Cseveden gyeppel elkerítették, elfogták és fürdésre alkalmassá tették. Elbeszélések szerint Egyházasbást legtöbb fiatalja itt tanult meg úszni. A felnőttek pedig főleg aratáskor ide jártak fürödni. A patak forrása oly kiadós, hogy egy tanulmány szerint vize teljesen megoldaná Medvesalja teljes ivóvíz szükségletét, de a felmérések szerint túlságosan meredek az esése (a Medves hegység szikláiból ered) a terv megvalósítása igen költséges lenne és technikailag is nagy nehézségek elé állítaná, aki erre vállalkozik. Egyházasbást és Óbást határtalálkozásánál a Nagypatak találkozik az Óbásti patakkal s innét folyik tovább a Gortva irányába. Harmadik vize a falunak a Kispatak, mely már nem a Medvesből ered, hanem a Dongüdriből (1864, Donbgödri) de ezt a az akácos gödröt Sert vágatnak is nevezik (1613: „Az sortt vagatban valo”). Nagyon kis vízhozamú ez az „erecske”, népgazdasági szempontból jelentéktelen. (G. Kovács Gyula: Egyházasbást története című monográfiájából)